Udvarhely megye, 1919. jan. –1940. szept. 5. és 1944. okt. 11. – 1950. szept. 8: közigazgatási terület a Romániához csatolt Erdélyben, a Székelyföldön. – É-on Maros és Csík megye, K-en Csík megye, D-en Háromszék és Nagy-Küküllő megye, Ny-on Nagy-Küküllő és Kis-Küküllő megye határolta. Az oláhok megszállta ~ that. biz-a próbálkozása – az antant háborús céljaként hirdetett nemzetek önrendelkezési joga alapján – 1919. I. 9: székely közt. alapítására azt eredényezte, hogy Paál Árpád (1880–1944) ~i alispánt (mert fölesekette társait a székely közt-ra), ~ 36 tisztviselőjét I. 10: letartóztatták; a hűségesküt megtagadó 350 ~i tisztviselőből 34 főt Segesvárra hurcoltak, a többieknek (hónapokig) naponta jelentkezni kellett a konai parancsnokságon. Székelyudvarhelyt, a vm-házán géppuskákat, előtte a téren ágyúkat állítottak föl, a m. tisztviselőktől a XI: előre fölvett 2–3 havi fizetésüket elkobozták, de munkára kötelezték őket. Este 6-tól kijárási tilalmat vezettek be, 2 személynél többen nem járhattak együtt az utcán, motozáskor minden elvettek, mindennapossá tették a botozást. I. 11: rendelettel fölfüggesztették a gyülekezési szabadságot. I. 17: Apáthy István (1863–1922) egy. tanárt (a Károlyi-kormány programjának készítőjét) Erdély m. főkormánybiztosát is letartóztatták [VIII. 7: cserefogolykénti szabadulása után a bpi Symbolikus Nagypáholy h.nagymestere], a m. főkormánybiztosság fölfüggesztette működését. Kolozsvárra 900.000 korona hadisarcot róttak. I. 22: az oláh hadsereg elérte a Máramarossziget – Csúcsa – Zám vonalat. I. 24: a szebeni kormányzótanács 1. sz. dekrétuma Erdélyben az oláhot tette hivatalos nyelvvé. II. 1: Arad fr. megszállása után, az addig birtokolt erdélyi ter-ek biztosítására az oláhok mozgósították a képzett tisztekben bővelkedő szászokat is. II. 21: a kormányzótanács 82. sz. rendeletére megkezdték a kisajátítandó ter-ek kényszer bérbeadását. III. 11: megbízottai átvették a kolozsvári bíróságokat és elvették az EMKE algyógyi földmíves isk-it és összes népisk-it. III. 13: betiltották a M. Nemz. Szính. előadásait. III. 21: a bpi kommün ellen újabb mozgósítást rendeltek el. IV. 1: az ügyvédeket esküre kötelezték, V. 12: a katonasággal birtokba vett kolozsvári Ferenc József Tud.egy-ről elűzték a m. tanárokat (az egy-et Ferdinád kir-ról nevezték el). VII. 20: Franchet d'Espéray fr. tábornok a közhatalmat átadta az oláhoknak, ezzel a →trianoni béke aláírása előtt befejeződött a m. államiság erdélyi megszüntetése. (→udvarhely vármegye) – Népessége 1919. II: az agrárösszeíráskor 125.555 fő, ebből 45.858 (36,5%) r. k., 918 (0,7 %) g. kat., 42,187 (33,6%) ref., 2.591 (2,1 %) ev., 28,903 (23 %) unit., 3.893 (3,1 %) g. kel., 831 (0,7 %) izr., 374 (0,3 %) egyéb. 1920. XII: a választójogi és közigzg. reform előkészítésekor 119.385 fő ebből 1919: 116.743 (93 %), 1920: 111.345 (93,3%) m., 1919: 3.290 (2,6 %), 1920: 1.937 (1,6 %) ném./szász, 1919: 3.959 (3,1 %), 1920: 4,675 (3,9 %) oláh, 1919: 831 (0,7 %), 1920: 1.025 (0,9%) zsidó, 1919: 732 (0,6%), 1920: 383 (0,3 %) egyéb. – A Párizsban 1919. XII. 9: kötött ro. kisebbségi egyezmény szövegének m. ford-a a posta és levélcenzúra miatt 1920. VIII. 19: lett ismert, e szerint: „az erdélyi székely és szász kerületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási s tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot enged". (11. cikk.); ezt az 1923. III. 23: belga mintára készített ro. alkotmányba nem cikkelyezték be. Az oláhosítást fokozatosan végezték, 1920/21: megtagadták az állasegélyt a felekezeti isk-któl, amelyek 1922. I. 1–: a min-okkal csak rumén nyelven érintkezhettek. ~t 1924. V. 30: a →kultúrzónába sorolták, ahol a VII. 26: elfogadott törv. 159. §. szerint: az oláh tanítók 50%-os fizetéspótlékért ügyeltek az "románság népi értékeire". A 8. §-al bevezették a →névelemzést, elrendelték, hogy "azok a román származású polgárok, kik anyanyelvüket elvesztették, kötelesek gyermekeiket kizárólag román tannyelvű nyilvános vagy magán iskolába iratni". 1925. VI. 14: a 2465. kir. törv. 10 tart-ra osztotta Ro-t, rendelkezett a közs-i és megyei közhivatalok fölállításáról, működéséről, ellenőrzéséről s a közigazg-i választásokról. A megyehatárokatat úgy módosította, hogy azokban a kisebbségek aránya csökkenjen. Erdélyt Kőrös- Temes- és Fehér tart-ra osztották (utóbbiba sorolták ~t). Maros-Torda m-től a m. lakosság kisebbségbe szorításáért a Kis-Küküllő völgyi Atosfalva, Csókfalva, Erdőszentgyörgy, Gyulakuta, Havadtő, Kelementelke, Kibéd, Makfalva, Székelyszentistván közs-eket ~hez, Erked, Homoródbene, Homoróddaróc falut ~ből Nagy-Küküllő megyéhez csatolták. 1926. V. 5: a választások után ~ szenátorai az oláh törv.hozásban Bethlen György gr. dr. (1888–1968) földbirtokos, az Orsz. M. Párt és parlamenti csoport eln-e,, Sebesi János dr. (1876–?) v. alispán, közjegyző, és Laár Ferenc (1884–?) ref. lelkész az egyh. és isk. ügyek állandó szónoka képviselte. 1927. IV. 24–30: a választási összeíráskor a lakosság nemzetiségét „népi eredet” szerint megállapítva a székelyek egy részét oláhnak írták. A számlálóbiztos pl. Háromszéken Szűcs, Keresztes, Gyürki, Mátyás, Kádár nevekből Suciu, Cherestesiu, Giurciu, Matei, Cadariu neveket csinált. Ekkor Szakáts Péter (1851–?) földbirtokos, az M. Párt ~i eln., a közs. tanácsok szenátor választásán →Molnár Kálmán (1868–) prel.-knk. lett ~ szenátora.  Az 1918-tól oktató 1047 felekezeti el. isk-ból az 1928/29. tanévben 808 (77,17 %), 55 gimn-ból 28 (50,1 %), 32 liceumból 17 (53 %), 19 tanítónő- és óvónőképzőből 7 (36,84 %), 10 keresk. isk-ból csak 4 (40 %) oktathatott. 1925/26: rendszeresítették a baccalaureatust, a vizsgákon a diákok 70 %-át buktatták meg. Székelyudvarhelyt a kat. főgimn. (1593–) m. tannyelvű maradt, 1927: 254, 1935: 206, diákkal [ott tanult Tamási Áron (1897–1966)]; az 1904–18: áll. 1918–: r. k. polg. isk. leányisk-ként oktatott. Székelykeresztúron az unit. gimn. megmaradt; az 1906: magán, 1908–19: közs., 1919–21: ref. polg. isk-t az oláhok bezáratták (1941–44: 4. o-os polg. leányisk., 1942: 178 tanulóval) – 1930. II: a választásokon a közigazg. reform fondorlatai miatt csak Háromszék és ~ válaszhatott m. többségű that. biz-ot. A népszámláláskor 104.870 fő lakta, anyanyelv – nemzetiség szerint ebből 100.226 (95,6 %) – 96.684 (97,3 %) m.; 1.023 (1 %) – 1.094 (0,8 %) ném./szász; 3.033 (2,9 %) – 4.364 (4,2 %) oláh; 379 jiddis, 951 zsidó; 131 – 1.652 (1,6 %) cigány; 78 – 125 egyéb; vallása 41.609 (39,7 %) r. k.; 1.314 (1,2 %) g. kat.; 32.961 (32,5 %) ref.; 1.618 (1,8 %) ev.; 22.725 (1.060 %) unit.; 2.893 (2,8 %) g. kel.; 1.060 (%) izr.; 689 (0,7 %) egyéb. ~ talaja nem termékeny, a földműveléssel foglalkozók birtok átlaga nem érte el a 10 kh-t. Lakóinak zöme állattenyésztésből, erdei termékek értékesítéséből, fuvarozásból és napszámból élt, úthálózata az apró falvak miatt kiépítetlen. A ~ központjáig 36 km hosszú helyi érdekű vasútja, s a ter-ét átszegő kb. 60 km. áll-i kőútja, a jól karban tartott that-i, vicinális és közs-i útjain 1930: a 137 közs-éből csak 3 kisközs-be nem lehetett ruganyos hintóval eljutni. Az áll. az egyik gondozott that-i útvonalát, mint hadászati utat, áll-i kezelésébe vette. 1933. V: irredenta pöröket indítottak Székelyföldön. 1936. III. 27: az új közigazg. törv. a városi v. megyei tanácsok föloszlatási okának jelezte a kisebbségi nyelvhasználatot. IV. 29: megszüntették az ipartestületeket, vagyonukat a munkakamarák kapták. 1938. II. 24: bevezették a "korporatív alkotmányt". III: a M. Pártot föloszlatták. VIII. 14: Ro-t 10 tart-ra osztották (Monitorul Oficial 1938: 187. sz.) Csík, ~ és Maros megyék az oláh többségű Szeben, Fogaras, Torda -Aranyos, Kis-Kükűlló és Nagy-Küküllő megyékkel együtt alkották az új Maros tart-t. 1939. I. 17: megalakították az együttműködő M. Népközösséget [kinevezett eln. Bánffy Miklós gr. (1874–1950)] II. 10: alakuló kongr-a részvétlenségbe fulladt. – A II. →bécsi döntés  1940.VIII. 30: visszacsatolt Mo-hoz ~ből 2.525 km²-t. DNy-i peremén Ro-nak hagyta Magyarcsákod, Székelyandrásfalva, Székelyszenterzsébet, Alsóboldogfalva, Újszékely, Szederjes, Magyarfelek, Erked, Székelymuzsna, Petek, Homoródbene, Székelyderzs falvakat, amelyeket az oláhok →Nagy-Küköllő megyébe osztották. Ro. 1944. VIII. 23: a bukaresti királypuccsal szembefordult a ném. szöv-gel, hadereje a szovjet csapatokkal X: átlépte a m. határt. megszállta ~t, X. 10: É-Erdély közigazgatását Lonel Pop-(Maniu unokaöccse) kormánybiztos alá rendelték. Visszatért a csendőrség, a Maniu gárda (→voluntárok) rabolta gyilkolta a m. falvak népét, az összefogdosott hazatérő m. férfiakat, a földvári és a foksányi gyűjtőtáborokba hurcolták, ahol ezrével pusztultak el. A m-ok közötti vérengzések megszüntetése ürügyén, a komm. hatalom biztosítására X. 24: a szovjet hadvezetés kiparancsolta É-Erdélyből a ro. csapatokat és közigazgatást, azt csak 1945. III. 6: a komm Groza kormánynak adta át. ~ben a M. Népi Szöv. vez-vel dem. tanácsok alakultak. 1945: az oláh kormányzat az 1941–44: Önállósítási Alap kölcsönével önállósult iparosok iparengedélyét megszüntette. 1946. XI. 3: az erdőszentgyörgyi járás 9 közs-ét Maros-Torda megyéhez csatolták. – 1950. IX. 8: az 5. sz. törv. szovjet mintára új közigazg. rendszert, a megyék és a járások helyén (székhelyükről elnev.) rajonokat, azok fölött 28 tart-t (Erdélyben 66 rajont és 11 tart-t) alkotott, ~t Sztalin tart-ba osztották [Brassó tart. székhely, neve 1950. VIII. 22.–1960.XII. 24: Sztalinváros]. 1952. IX. 21: a 331. sz. rendelet  a 28 tart-ból 18-at hagyott meg, a Maros és Sztalin tart. részeiből alakították a →Magyar Autonóm Tartományt (13.550 km 731.000 lakos, 78 % m., a 9 rajonból: Csík, Erdőszentgyörgy, Gyergyó, Keresztúr, Kézdi, Marosvásárhely, Szepsi, Udvarhely rajon m., Régen és Maroshévíz (Toplica) rajon oláh töbségű). 1956. I. 4: a 12. sz. rendelet és 1960: újabb összevonás után a 18 tart-ból 16 maradt; 1960. XII. 24: a M. Autonóm Tart-t fölosztották az újra szervezett Maros és Brassó (volt Sztalin) tart-ok között →Maros Magyar Autonóm Tartomány néven, úgy, hogy Csíkot és Udvarhelyt tart-határ választotta el Háromszéktől, egyidejűleg a rajonhatárokat is a m-ok kárára tologatták; megszüntették az Erdőszentgyörgy és Keresztúr rajont. 1968. I. 14: megszüntették a tart-okat és a rajonokat, elnevezésükben is részben új megyerendszert, város- és faluhálózatot alakítottak, Csík és Udvarhely összevonásával alakították →Hargita megyét, közp-ja Csíkszereda, Székelyudvarhely város municipium lett. – Lapjai Agyagfalván: Harangszó (1928. XII.–1938. III. 13.) – Kisgalambfalván: Harangszó (1927. XII.–1928. III.) – Székelykeresztúron: Unitárius Egyház (1908. I. 15.–1939. VI. 15.) – Harangszó (1921. XII. 1.–1925.III.) – Hajnal (1923) – Kévekötés (1929. XII. 30.–1931. XII.) – Székelyudvarhelyt: Udvarhely Vármegye Hivatalos Lapja (1903–1918,1919–1925. XII. 15. [1941. I.1.–1944. VI. 29. ) – Unitárius Szószék (1906–1918, 1919. – 1940. VI. [1940. VII/XII–1943. X/XII.]) – Székely Közélet (1918, 1919. I. 5.–1940. IV., [1940. IX. 14.–1944. VI. 24.]) – Székely Udvarhely (1920. IX. 12.–1921. VIII. 3.) – Székely Hírek (1921. VIII. 10.–1922. XII. 31.) – Tanítók Lapja (1921. X. 6.–1925. VII. 9.) – Hargita (1925. IV. 12.–1938. XII. 10.) –  Harangszó (1925. XII. –1926. III.) – Gazeta Odorheiului–Udvarhelyi Hírlap (1926. IV. 27.– V. 25.) – Posta (1927.III. 20–1928. III. 15. kétnyelvű) – Öreg Kollégista (1927, 1929) – Gazdasági Érdekeink (1928. II.–1932. X. 15.) – Komédia (1929. XI. 19.) – Székelység (1931. X. –1940. VIII., [1940. IX/XII.–1944. VI.]) – A Nép (1933. IX. 26. – 1938. IV. 16.; a ro-i M. Kisgazdapárt dem. lapja, a Hargitával azonos szöveggel) – "Siculia" Gazda Lap (1934. VII.–1937. III. ) – A Megértés (1936. IV. 16.–1937. XII. 18 és 1940. I. 1. – VI. 27.) – Református Gyülekezeti Élet (1939. IV. 9.–1940. VI. 2.) – Unitárius Egyház (1939. VII. 15.– 1940. VI. 15.) – Székelyes Női Divat (1940) – Szabadság (1944. XI. 25. - 1951. X. 27.) – Buletinul Oficial al judetului [t alatt vesszővel] Odorheiu – Udvarhely Vármegye Hivatalos Lapja (1946. I. 1 – 1949. IV. 1.) – Buletinul Oficial al Comitetului Provizoriu judetean [t alatt vesszővel] Odorheiu – Udvarhely Vármegye Ideiglenes Bizottságának Hivatalos Lapja (1949. XII. – 1950. VII. 15.)  88

A m–ro. békeszerződés magyarázata. Bp., 1921. – Jakabffy Elemér: Erdély statisztikája. Lugos, 1923. – Sándor József: A m. iskolákért. Torda, 1924. – The religions minorities in Transylvania. Boston, 1925. – Edelényi Szabó 1928:680. – Erdélyi m. évkv. Kolozsvár, 1930:235. – Oberding József György: Az erdélyi agrárreform. Uo.,1930. – Tusa Gábor: A székely vallási és tanügyi autonómia. Uo., 1930. – M. Kisebbség 1931: 8–10. sz. (Papp József: Az erdélyi székely vallási és tanügyi önkormányzat), 1937: 3/4. sz. (Ürmösi Károly: A 14 %-is isk-i segély és a m. felekezeti isk-k) – M. Szle 1932: 287. (Papp József: Az erdélyi kultúrzóna ügye a Népszöv. előtt); 1941: 1. sz. (Bíró Sándor: Az erdélyi m. isk. keresztútja); 2. sz. (U. ő: M. tanárok és tanulók Ro-ban); 5. sz. (Scheffler János: Az Erdélyi Kat. Státus küzdelmes 20 éve) – Móricz Miklós: Az erdélyi föld sorsa. Bp., 1932. – M. Stat. Szle 1934: 10. sz. (R. Szeben András: Az erdélyi m. népokt.ügyének stat. mérlege a másfélévtizedes ro. uralom alatt) – Endes 1935: 550. – Fall Endre: Román uralom Erdélyben. Bp., 1936. – Kisebbségvédelem 1938: 6. sz. (Mikó Imre: M. képviselők a ro. parlamentben) – Székelyudvarhely a székelyek anyavárosa. 2. kiad. Bp., [1940] (Székelyföldi útmutató 1.) – Ligeti Erő: Súly alatt a pálma. Kolozsvár, (é. n.): 12. – Mikó 1941:27. – Monoki 1941:239. – Székelyföld írásban és képben. [Bp., 1941: Kertész János: ~ – Dobos Ferenc, id.: ~ a román megszállás alatt – (Sárosy Károly): Feljegyzések a ro. megszállás izgalmas napjaiból. Székelyudvarhely, 1941] – Tóth Sándor: Erdély 22 é. rabsága. [Riportok] Bp., 1941. – Nagy Lajos: Az Udvarhelyi Ref. Egyhm. múltja és jelene. Székelyudvarhely 1942. – Kelemen Sándor: Az erdélyi helyzet. Bp., 1946: 21. – Dunatáj III:459. – Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp., 1984: 215. – Hetven év. A ro-i m-ság tört-e 1919–1989. Szerk. Diószegi András, R. Süle Andrea. Bp., 1990. – A Trianon forrásai 1. köt. Kaposvár, 1994: 181. – Kuszálik 1996: – Vofkori 1996: 44. – Varga E. 2002. V: 22.